Mert hányszor mondta el anyu, hogy ne túrd az orrodat társaságban? Ja, ha (azt hiszed, hogy) nem látnak, akkor szabad? Az emberi gyarlóságról szobrot mintázva képzeljük el, ahogy a víziló is ezzel próbálkozik legkevésbé sem vékony mellső lábával, mindent beleadva a sikerért.

Bunkózene, kivagyizene, állatérzésekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.